Ugrás a tartalomra

Érdekes emberek

Érdekes emberek, akik köztünk élnek. Nap, mint nap találkozunk velük, akár személyes kapcsolatunk is adódik, de vajon tudjuk-e valójában kik ők? Mitől érdekesek, talán különlegesek? Ezekre és hasonló kérdésekre, felvetésekre keressük a választ.

A Hortobágyon sétáltam a Nemzeti Park kézműves udvarában. Nagy kirakodás-forgatag. Sokszínű értéket képviselő portéka, melyet készítőik kínálnak, készítenek nagy gondossággal. Távolból furulyaszó hallatszik. Kerestem a hang forrását. Nem kell sokat keresgélnem, mert rábukkanok egy csodára. Asztalos Ferenc népi-hangszerkészítő kínálja portékáját. Az asztalon sorakozik a sok szebbnél szebb hangszer, hangkeltő eszköz. Készítője készségesen válaszol minden kérdésre, hozzáértéssel, türelemmel. Beszélgetésbe elegyedtünk, s szép lassan körvonalazódik, hogy e szép hivatás mellett, számos foglalatossága sorakozik. Pozitív kisugárzású ember, aki nyitott minden újra, ami hasznos lehet számára. Időpontot egyeztettünk, mert úgy éreztem, megér egy beszélgetést…

- Sokat gondolkodtam, míg felkészültem, hogy egy ennyire sokrétű ember, min te vagy; mi hajt előre? Mi az, ami miatt ilyen sok szakmát, foglalatosságot, akár hivatást tanul, végez az ember?

- Mindenek előtt szeretnék a válaszom előtt egy felvetéssel élni. Nem tartom magam különlegesnek semmilyen szempontból. Érdekesnek talán, de nézőpont kérdése, hogy mi, vagy adott esetben ki az érdekes, esetleg mitől? Úgy hiszem, hogy minden egyes ember különleges, talán érdekes is. Mindenki hordoz magában különleges képességeket. Az már természetesen szíve-joga, hogy ezeket, a képességeket, talentumokat kamatoztatja, vagy eltitkolja. Kérdésedre a válasz; kereső ember vagyok. Keresem magam és a helyem ebben a világban. Talán közhelyes ez a mondat, de még az életem delén, ha fogalmazhatok így, nem érzem azt, hogy révbe értem volna.

-Talán egyfajta belső nyugtalanság, ami mozgat?

- Igen! Alapjaiban, én egy nyughatatlan ember vagyok, de ugyanakkor belül már nagyon vágyom egyfajta beteljesedésre, egy biztonságra, igazi szeretetre. De nem egyhangúságra. Színes, mozgalmas volt idáig az életem, szeretném, ha a folytatás is hasonló lenne. De úgy vélem, s ez így is van; minden ember erre vágyik…

- A sokféle színű elfoglaltságod ebből adódik?

- Valószínűnek tartom. Szeretek sok dolgot megtapasztalni az életben, több dolgot kipróbálni, mint általában az emberek többsége. Olyan területeken tevékenykedek, illetve tevékenykedtem, amelyek igazán érdekelnek. Bizonyos területeken az átlagember nem szerezhet élményt, tapasztalatot. Nekem sikerült.

- Tudhatunk erről valamit?

- Nem hiszem, hogy közkinccsé kellene ezeket tenni, de azért annyit elárulhatok, hogy voltak az életemben olyan szakaszok, amikor bizonyos rendvédelmi szervek tagjainak képzésében vehettem részt. Ott volt jó néhány élményben részem.

- Önvédelem, harcművészet. Mi ösztönzi az embert, hogy ezzel foglalkozzon? A sport iránti szeretete, az elköteleződés?

- Érdekelt ez a dolog is. Nézelődtem a „porondon”, hogy mi a felhozatal, önvédelem, harcművészet terén. Találtam több olyan ágát is, ami megfelelőnek tűnt számomra.
A lelki beállítottságomnak, a fizikumomnak megfelelő. Amiben kiteljesedhet az ember. Gyakorolgattam, küzdöttem. Sok lemondás, fájdalom meghozta az eredményt. Ott tartottam már, hogy jöttek az ismerősök, barátok, kollégák; tanítsam őket.

- Mi az a harcművészeti ágazat, amiben megtaláltad azt, ami számodra megfelelt?

- Ez a saholin kung-fu. Annak is egy ágazata, melyet Sifu Dr Robert lyons és tanítványai oktatnak szerte az országban. E mellett a Jakab Lajos önvédelmi rendszere az, ami megragadott. Ezeknek a megismerése, elsajátítása és elmélyítése volt a kitűzött cél.
Természetesen oly módon, hogy örömmel és főleg kitartóan végezzem a gyakorlatokat, erőnléti edzéseket, amiket magamnak állítottam össze, az én tempómnak megfelelően.

- Ezek szerint a harcművészetekben komoly fokozatokat, rangokat értél el?

- Szó nincs erről! Nem ez a cél. Nem lehet az a célja egy harcművészetekkel foglalkozó egyénnek, hogy csúnya kifejezéssel élve, hajtsa a fokozatokat, színesítse az öveket. Nem ez a fontos. Magyarország egyébként is a papírok, besorolások, rangok hazája… Én abban hiszek, hogy ez egy életforma kell, hogy legyen. Örömmel, jókedvvel végezze az ember azt, ami mellett elkötelezte magát. Legyen az, sport, munka, család…

-A hit szót sűrűn említetted. Van hited?

-Igen! Van hitem. Először is hiszek magamban. Nagyon fontosnak találom, hogy egy embernek önmagába vetett hite legyen. Hiszek Istenben is. Sokan furán néznek rám e miatt. Maradinak találnak. Nem értik a hit lényegét. A hit óriási erejét. Vitázni nem fogok velük. Megadom nekik a tiszteletet. Ha ők úgy döntenek, hogy nem hisznek, akkor ezt el kell fogadni. De ekkor már én is elvárhatom, hogy fogadják el az én nézetemet. Mindenki értékes és jó lehet attól függetlenül, hisz e vagy sem. Lényeges a békés egymás mellett élés.

- Hiszel még valamiben? Ma divatos az ezotéria, ezekhez hogyan viszonyulsz?

- Érdekes a kérdésed. Nehéz megválaszolni. Az emberek úgy érzik a mai világban, hogy magukra maradtak a gondjaikkal, bajaikkal. Eltávolodnak egymástól. Nem kifejezetten csak párkapcsolatokra értem. Sajnálatos módon nincsen kapaszkodójuk. Keresnek, keresik az igazukat, a boldogulásukat. Szeretetre vannak kiéhezve. Kutatják a jövőt, hátha megtudják, jön e már a jó, a könnyű élet? Azt el kell fogadni, mert tény, hogy a mágia, a jóslás, egyidősek az emberiséggel. Mindig is volt, lesz is, míg a világ világ. Mindenki maga dönt, hogy kihez, hová fordul. Az ezotéria a könnyebbik út. Nagyon sok jós, tisztánlátó, mágus, boszorkány hirdeti, hogy megoldást nyújthat. Óvatosan fogalmazok, mert távol álljon tőlem, hogy bárkit is megbántsak. Kétségeim vannak afelől, hogy mindenki hiteles.

- Te magad, vettél már igénybe ilyesfajta szolgáltatást?

- Igen! Voltam kíváncsiságból. Nem volt különösebb hókusz-pókusz. Viszont olyan dolgokkal szembesültem ott, hogy a hajam „égnek állt”! Felsorolta az illető az életem jelentős eseményeit, amit a másik fél nem tudhatott rólam. Soha nem találkoztunk, még az ismerőseim sem. Erősen elgondolkodtam a történteken. Még most is kiráz a hideg!

- Szeretsz sok mindent kipróbálni, ismeretet, tapasztalatot szerezni az élet nyújtotta területeken. Milyen területek ezek?

- Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy én semmi nem akartam lenni. A pályaválasztásnál gondok keletkeztek. Asztalos is véletlenül lettem. Sokáig dolgoztam eben a szakmában, illetve mai napig, mert adódnak helyzetek, amikor szükség van a tapasztalatra. Egyéb iránt az asztalos szakma egy igen szép hivatás. Most itt nem a tömegtermelésre gondolok, hanem az igazi szakmára, ahol igen is lehet alkotni, fejlődni. De így van ez minden egyéb szakmával, hivatással. Masszőr meg úgy lettem, hogy megtetszett. Aztán kiderült, hogy Isten adta tehetségem van hozzá. Mások véleményeznek. Én magammal soha nem vagyok elégedett.

- Talán maximalista vagy?

-Nem mondhatnám. Ha az lennék, megkeseredne az életem. Meg kell találni az arany középutat. Nem könnyű a középút megtalálása, főleg a rajta való biztos haladás, de törekedni kell rá. Ez nem csak a munkára, hanem az egész életünkre, annak minden területére vonatkozik.

- Milyen területeket néztél ki magadnak, mert ahogyan említetted, sokszor te választasz!

- Nehéz dolog ez, mert nem mindig én választok. Úgy gondolom, hogy van egy elrendelt utunk az életben. Ezt kell, illetve kellene követni. Nem mindig megy. Mert állandóan jönnek a kétségek, vajon; ez az én utam? Biztos, hogy jól csinálom? Ehhez hasonló kérdések. Emberi tulajdonságunk, hogy kíváncsiak vagyunk, szeretünk kutakodni, felfedezni. Tudni akarunk lehetőleg mindent. Én is így vagyok ezzel. Ami érdekel, azt megtanulom, foglalkozok vele. Sokat olvasok, kutakodok. Néha, ha megfáradok, abbahagyom. Nem érzem úgy, hogy kapkodnom kellene. Talán van még időm bőven.

- Ehhez a sokszínű életvitelhez mit szól a családod? Hogyan élik meg a mindennapokban?

- Na! Ez egy érzékeny pontja az életemnek. A szűkebb értelemben vett családom mára nem létezik. Széthullott. Van egy csodálatos kislányom, aki szerencsére nagyon hasonlít ezekben a dolgokban rám. Házasságom sajnálatos módon 3 éve felbontatott. Nagyon nehéz időszak az, amin átmentünk. De a remény mindig ott van, hogy eljön a jó is az életünkbe…

- Akkor most egyedül. Ismét egyfajta keresés, a társ megtalálása?

- Elmondhatom, hogy nem keresek, nem kerestem. A sors összehozta az útjainkat. Nem könnyű a távkapcsolat, mert sok akadályt kell leküzdeni. A távolságot, a szerettünk nélkülözését, leküzdeni a bizalmatlanság, a féltékenység démonát… Mindig erősíteni a másikat, hogy a csüggedés, a feladás ne vegyen erőt rajtunk, kitartsunk és bátorítsuk egymást. Újra és újra felszítani azt a bizonyos tüzet. Nem egyszerű feladat. De mi emberek szeretjük túl bonyolítani az életet. Türelmetlenek vagyunk. Viszont tenni kell, mert ha mi magunk nem tesszük, ki más teszi meg helyettünk? Vannak a kapcsolatokban hullámvölgyek. Ezeket kellene áthidalni, hisz ez egy örök körforgás. Rossz után jó következik, és fordítva. Kéz a kézben erősek vagyunk.

- A mostani foglalkozásod népi hangszerkészítő. Mi az, ami indíttatja az embert erre a szép hivatásra, ha mondhatom ezt?

- A zene és a hangszerek, mindig is érdekeltek. Gyerekkoromtól fogva faragtam, barkácsoltam. Nem vagyok egy unatkozó típus. Hobbiként ott volt az életemben mindig. Jelenleg főfoglalkozásban végzem a tevékenységet. Nagyon szeretem. Igazi kihívás. Gondolkodásra, kreativitásra kényszerít. Ez jó! Ettől izgalmas. A 80-as évek végén, egész sűrűn megfordultam Budapesten. Az aluljáróban Latin-Amerikai zenészek muzsikáltak. Az első pillanatban elvarázsolt ez a világ. Akkoriban még autentikus zenét játszottak, sok még számomra ismeretlen hangszeren. Na, ott érlelődött meg bennem valami. Nekem kellenek ezek a hangszerek. Nézelődtem minden felé, hol, mit lehet megvásárolni. Nem volt egyszerű, mert amiket néhol be lehetett szerezni, az inkább amolyan turistáknak szánt, hangszernek látszódó tárgy volt. Később megpróbáltam kommunikálni a zenészekkel. Ők viszont horribilis összegekért akarták adni a hangszereket. Ekkor jött az elhatározás, hogy akkor majd én elkészítem magamnak.
Kezdődött a kutatás, keresgélés. Eljutottam a Los-andinos együttes vezetőjéhez, aki nagyon készségesen segített. Minden hangszert megmutatott, megmértem, fotóztam. Olyan dolgokat tudhattam meg, amik nagyban segítettek, hogy elkészüljenek ezek a hangszerek. Később jött a többi. Megindult a „lavina”…

- Milyen típusú hangszereket készítesz? Milyen célközönséget célzol meg?

- Színes a paletta. Készül itt az egyszerű síptól kezdődően a komoly hangszerekig szinte minden. Szerte a világból népi hangszerek.
Az elvárásokhoz, igényekhez igazítom a kínálatot. Nagyon sok a visszajelzés az igény, így nem kell járatni az agyamat túlzottan, mi mindent készítsek. Persze azért mindig készül egy-egy új érdekesség is. Nincs a szó szoros értelmében vett célközönség. Készül nagyon sok hangutánzó, hangkeltő eszköz, ami tulajdonképpen nem hangszer, de kedves a gyermekek és a felnőttek számára egyaránt.

- Honnan veszed az ötleteket? Van e valamiféle séma, ami alapján dolgozol?

- Az első időkben a könyvekre, mások ötleteire támaszkodtam. Nem kifejezetten lemásolás, hanem az alapötlet ellesése történt meg. Ebbe vittem bele a saját formavilágomat, elképzeléseimet. Lassan aztán elmaradt az „ipari kémkedés”. Ráállt az agyam, és születtek a jobbnál jobb ötletek. Nem szorulok manapság mások ötleteire.
Van még rendesen a tarsolyomban olyan dolog, amivel előrukkolhatok.

- Van e kedvenc hangszered, ami igazán közel áll hozzád?

- Van. Több is. Csak néhányat említsek meg. A Dél-Amerikai charango. Egy kis gitárhoz hasonlító, 10 húros pengetős. A „bikafingató”. Ez egy nagyon ötletes kis eszköz, tulajdonképpen egy nádduda. Mindent el lehet zenélni rajta. De a hangutánzó eszközök is igen sok tréfálkozásra adnak lehetőséget…

- Hol lehet értékesíteni a termékeket? Vagy valahol megtalálható?

- Az értékesítés több vonalon történik. Van egy weboldalunk, amin lehet nézelődni, rendelni. Viszonteladók által is találkozhat a kedves vásárló a hangszerekkel, illetve vásárokban, rendezvényeken személyesen is megmutatkozok, ahol kedvére nézelődhet, válogathat a nagyérdemű, kérdezhet. Aztán ha egy-egy darab a szívéhez nőtt, boldogan távozhat vele.

-A jövőre nézve milyen terveid elképzeléseid vannak?t

- Ez megint egy izgalmas kérdés.
Sok tervem van még az életre nézve. Nehéz ezeket felsorolni, mert még a zöme nem tisztázódott le bennem. Illetve egy része a családi életem jövőbéli függvénye. Mert alkalmazkodni kell. Van terveim között egy, hangszer-múzeum létrehozása, amely, bár van több gyűjtemény a hazánkban, mégis alapjaiban más lenne. Nem egy szokványos kiállítás. Még vannak számomra felfedezetlen területei a világnak, amelyeket szívesen megismernék. De mindenekelőtt egy boldog családot és otthont szeretnék. Hiszen ez az alapja mindennek.

-Tarnavölgyi Endre (MTI)-