Nádsíp

Egyéb nevei: nádduda, nádpikula.

A nádsíp, egy nádcsőből készült primitív klarinét.

Egyszerűbb változata arasznyi hosszúságú, mindkét végén nyitott nádcsőből áll; a rácsapó nyelv a hangszer testéből van kihasítva. A cső nyitott felső végét játék közben a játékos nyelve zárja el.

A valamivel fejlettebb változat kétrészes: külön darabból álló fúvókája úgy készül, mint a kecskeduda dallam- és kontrasípjáé. Ezt a vékonyabb nádcső-fúvókát dugják bele a hangképző nyílásokkal is ellátott nagyobb nádcső – a hangszertest – végébe, s ha az érintkezésnél a két cső nem zár eléggé, viasszal is körül tapasztják.

A nádsíp hangképző nyílásainak száma 6 vagy 7 (a 7. rendszerint legfelül a cső hátsó oldalán van). Játék közben a nádsíp fúvókáját mélyen szájba kell venni, hogy annak nyelve a szájüregben szabadon rezeghessen. Nádsípon előadott dallam jellegzetességei nagyjából ugyanazok, mint a dudáé.

A nádsípot a furulya vagy duda mellett – mint emezeknek játéktechnikában, ill. hangzásban is közeli rokonát – régebben is elsősorban pásztorok használták.